Valahol a TengerenValahol a Tengerenkis hajó ténfereg.Szürkénbotladozikkitartó hullámokon;megkapaszkodik a gerincekenés áthág habokon.Megrántja a rideg Szélvitorláját is még;mosolyszakad végiga vékonyka szöveten -Majdan tovább siklik Tenger kékjén,lódul, s nem vesztegel.Honnan ez a kitartás?- Fuvallat kérdi már -Futniidőkön át,hordani sok emléketés halál gondolat marad csupán:míg magány feléled!Vidáman nyikordul felpár rút deszka erre:
A'bra'ndZömök tél uraljaa szürke lélek birodalmát;jéggel,széllelmarja rideg falát.Néha jajveszékelmagányos, őrült fájdalmában,sírvavárja,hogy a jég megolvad.Ekkor szidja magát,mert ésszel már tudja: reményveszett,s nincsen,csak a kietlen lét.Mintha tavasz jönneés rácáfol a józan észre:melegszeletküld a bús vidékre.Hideg jég elfolyikés virágot bont a kikelet.Szeret,nevets átkarol ízibe.Felissza jólesőill
Sta.sh
