A'bra'ndZömök tél uraljaa szürke lélek birodalmát;jéggel,széllelmarja rideg falát.Néha jajveszékelmagányos, őrült fájdalmában,sírvavárja,hogy a jég megolvad.Ekkor szidja magát,mert ésszel már tudja: reményveszett,s nincsen,csak a kietlen lét.Mintha tavasz jönneés rácáfol a józan észre:melegszeletküld a bús vidékre.Hideg jég elfolyikés virágot bont a kikelet.Szeret,nevets átkarol ízibe.Felissza jólesőill