Sta.sh
Zömök tél uralja
a szürke lélek birodalmát;
jéggel,
széllel
marja rideg falát.
Néha jajveszékel
magányos, őrült fájdalmában,
sírva
várja,
hogy a jég megolvad.
Ekkor szidja magát,
mert ésszel már tudja: remény
veszett,
s nincsen,
csak a kietlen lét.
Mintha tavasz jönne
és rácáfol a józan észre:
meleg
szelet
küld a bús vidékre.
Hideg jég elfolyik
és virágot bont a kikelet.
Szeret,
nevet
s átkarol ízibe.
Felissza jóleső
illatát, mely örömről regél -
Halál,
magány,
nincsenek többé már.
De változik minden!
A karok a semmit markolják.
Remeg,
keres.
S csak levegőt talál.
Testetlen meleg lesz,
aztán gyorsan ez is elvész.
Megrogy,
zokog,
s fájdalom visszatér.
Fel-felüvölt téli
éjszakán - nem hallja meg senki.
Tömény
sötét
újra átöleli.
Ábránd volt csupán.
| Deviant Login | Shop | Join deviantART for FREE  |
Take the Tour  |
Akármi is történt, kapsz egy nagy vödör virtuális szeretet meg egy ilyet is ni
Tessen vigyázni magára művésznő
Köszönöm
Jólvan lábalódsz helyes, helyes
igenis, megerőltetem magam
^^
Aranyos vagy
Jajmán
Fájdalom barátommal meg idestova 13 éve élek együtt, úgyhogy jól ismerem az arcait.